Kívül ropogós, belül lágy és krémes. Ez a Leche Frita de Chocolate, magyarosan, sült csokoládés tej. A csokoládés verzió nem sokban tér el a hagyományos sült tejtől, de szerény véleményem szerint, és az ízlelőbimbói szavazata alapján, a csokis a nyerő.

"Ahány ház, annyi szokás." Ezt a mondást mindenki ismeri és tudjuk, hogy sok olyan étel van amire tökéletesen igaz. Nos, ez a édesség is ilyen. Készítik csak liszttel, csak kukoricaliszttel, vagy csak keményítővel, esetleg fele-fele arányban. A panírozás is változó. Lehet csak liszt-tojás felhasználásával elkészíteni vagy zsemlemorzsával és tojással. A panír lehet szimpla vagy dupla. Tej helyett pedig sűrített tejet is lehet használni. Valaki csak meghempergeti fahéjas cukorban és valaki meg is karamellizálja. Bárhogyan is készítsük el, abban megegyezhetünk, hogy ez egy csodálatos és nagyon ízletes spanyol desszert, amit mindenki a saját ízlése szerint készíthet el. Én így készítem, mert így szeretem. :D Aki pedig a csokoládé elkötelezett híve, annak szinte kötelező kipróbálnia ezt a finomságot. 

Aki kipróbálna valami újat és szívesen elrugaszkodik a megszokottól, no meg aki szereti a fokhagymát, annak sok szeretettel ajánlom legújabb kedvencemet: a Vajas Fokhagymás Zsemlét. Nem csak elképesztően finom, de valami hihetetlenül puha is.

Ebben a fantasztikus zsemlében a fokhagyma duplán köszön vissza. Ugyanis tisztességes mennyiségű fokhagymapor került a tésztába és ha a szimatunk jól működik, akkor már a dagasztás során, ahogy egyesül a vaj, a tej és a fokhagyma, érezhetjük, hogy ez valami hihetetlenül jó lesz.

A fokhagyma második látogatása akkor jön el, amikor elkészültek a zsemlék. Ugyanis, abban a szent pillanatban, hogy kivettük a sütőből megkenjük a zsemlék tetejét egy olvasztott vajas, fokhagymás keverékkel, amit felturbózunk kis oreganóval.

Zseniálisan finom a végeredmény a tésztája pedig fantasztikus. Alapvetően azt mondanám, hogy nem kell túl nagy fokhagymarajongónak lenni ehhez a recepthez, mert egyáltalán nem tolakodó az íze, bármennyire is úgy tűnhet.

Én szendvicsként szeretem a legjobban, de a tapasztalatok alapján azt kell mondjam, hogy majdnem bármi mellé fogyasztható.

Kettő az egyben receptként is tekinthetnénk erre a mennyei desszertre, ugyanis az alapja egy házi vaníliás mogyorós puding, ami már önmagában is fantasztikus, így önmagában is megállja a helyét. Ám ezt a puding alapot fellazítottam habtejszínnel, s így kaptuk meg ezt a hihetetlenül finom pohárdesszertet, ami nem mellesleg nagyon egyszerű és gyors is. 

A házi puding első hallásra valami nagyon macerás és nagyon időigényes dolgot sejtethet. Ám a valóság az, hogy gyorsabban van kész, mint azt gondolod és a kihűtése is felgyorsítható, ha jeges vízbe tesszük és folyamatosan keverjük. Innen pedig már csak egy ugrás a pohárkrém összeállítása.

A krémben tisztességes vanília mennyiség található, mert vaníliából soha nem elég. A mogyorós beütést pedig mogyoró aroma használatával értem el. Az elkészítése végtelenül egyszerű, és mivel nem használtam zselatint, így kizárt, hogy ezt a gazdag íz világot elrontsa a zselatin nem megfelelő használata. Édesanyám, aki semmilyen formában nem szereti a vaníliát, azt mondta csak megkóstolja, de felajánlja a részét másnak. Végül ő, aki nem szereti a vaníliát, megette az egészet. Hát létezik ennél nagyobb elismerés?! És bizonyíték arra, hogy ez tényleg egy őrülten jó krém! 

Érdemes tehát elkészíteni, főleg ha a klasszikus csokoládé mousseon kívül szeretnél mást is kipróbálni. Mert bizony a csokoládé mousseon túl is van élet!

Ez a recept nem csak egy fokkal egészségesebb verziója az olajtól tocsogó fánknak, de lényegesebben gazdagabb vaníliás íz világgal is rendelkezik. Én a magam részéről csak nagyon indokolt esetben használok vanília aromát, vagyis szökő évente egyszer. Minden más alkalommal vanília port használok, ahogyan ebben a receptben is tettem. Ráadásul egyáltalán nem spóroltam vele, ugyanis imádom a vaníliát, azt pedig még jobban szeretem, ha teljes valójában meg is mutatja magát. Ennek köszönhetően pedig fantasztikus lett a végeredmény. Természetesen a sütőben sült fánk egészen más, mintha olajban sült volna, ezért ne várj tőle pontosan ugyan olyan állagot.

A Tangzhong egy vizes-tejes rántás, különleges Japán módszer, amely megváltoztatja a tészta textúráját, s ennek köszönhetően sokkal puhább lesz a pékárú, ráadásul hosszabb ideig megőrzi a puhaságát. Semmiképpen se egy otthon ismeretes klasszikus zsemlét várjatok tőle, mert ez bizony nem az. 

Végtelenül egyszerű elkészíteni, hiszen csak 65°C-ig kell folyamatos keverés mellett melegíteni, míg végül egy zselészerű keveréket nem kapunk. Ez a könnyű rész. A neheze a tészta, amit könnyű elrontani. Ugyanis a Tangzhong miatt a tészta elég ragacsos lesz, így könnyen abba a hibába eshet az ember, hogy felelőtlenül lisztet kezd adni hozzá, ami óriási vétek! Nem szabad plusz lisztet adni hozzá, mert teljesen megváltozik a tészta textúrája. Ha géppel kezdjük a dagasztást (ahogy én is tettem) akkor a végén mindenképpen kézzel kell befejezni. Adjunk neki időt és ne essünk pánikba, össze fog állni és egy fantasztikusan rugalmas, elképesztő textúrájú tésztát fogunk kapni. Mióta megismerkedtem ezzel a módszerrel valósággal beleszerettem. Olyannyira, hogy már nem is készítek kelt tésztát Tangzhong nélkül. Hát ennyire jó!  

Ha nem tudom mit főzzek, akkor szinte biztos, hogy végül tészta lesz az ebéd vagy vacsora. És ha már tészta, akkor legyen gyors és könnyen elkészíthető, ami természetesen nem mehet az ízek rovására. Aki diétázik biztosan vitatkozna velem, de én kevés jobb dolgot tudok elképzelni egy finom tésztavacsoránál. Jöjjön egy újabb kedvenc.

Törekszem arra, hogy új, egyedi és eredeti recepteket találjak ki és mutassak meg. Magyarul, olyasmit készítsek amit más még nem. Ebben a szellemiségben született meg az én Kókuszos Áfonyás Clafoutis receptem. A kókusz gazdag íze és az áfonya fantasztikusan harmonizál ebben a desszertben. Csodálatos egységet alkotnak. Persze tudom, hogy ennek a receptnek semmi köze a klasszikus francia Clafoutis-hoz, de hát miért készítettem volna el a milliomodik cseresznyés Clafoutis-t, amiből annyi van mint égen a csillag, ha egyszer elkészíthettem a sajátomat is?! Ez a verzió is nagyon finom, sőt még tovább megyek. Sokkal jobb!

A BQQ szósz nem tolakodó, így azok is nyugodtan elkészíthetik akik egyébként nem szeretik a füstös BBQ íz világát. Sajnos ez a snack is nagyon eteti magát, így nagyon gyorsan elfogy, vendégség esetén dupla adag elkészítését javaslom.

Két dolog miatt szeretem annyira ezt a receptet. Az egyik, hogy a legjobban sikerült ételfotóm, a másik pedig, hogy a kedvenc diós kekszem. Nagyon kevés cukrot használtam így nem túl édes, viszont nagyon finom. Ízeiben nem tolakodó, a kávé nem nyomja el a diót, a rum is pont elég. Kívül ropogós, belül puha.

Ez a csodálatos Raffaello torta nem csak nevében hordozz a népszerű Ferrero pralinét hanem ízeiben is hozza azt. Az ízek nagyon harmonikusak, így valódi Raffaello élményt nyújt. Mindez nem csak a kókusznak köszönhető, hanem a különleges mandulás piskótának és a fehér csokoládénak is.